Add parallel Print Page Options

Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az õ házanépével méne:

Rúben, Simeon, Lévi és Júda;

Izsakhár, Zebulon és Benjámin;

Dán és Nafthali, Gád és Áser.

Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.

És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék.

Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.

Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.

És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.

10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.

11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.

12 De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.

13 Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.

14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.

15 És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.

16 És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.

17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.

18 Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?

19 A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erõsek; minekelõtte a bába hozzájok eljutna, már szûlnek.

20 Annakokáért jól tõn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.

21 És lõn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az õ házukat.

22 Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.

Izráel családja Egyiptomba költözik

Jákób, vagyis Izráel egész családjával Egyiptomba költözött. Fiait így hívták: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Benjámin, Dán, Naftáli, Gád és Ásér. Mindegyiküknek már saját családja volt, és a maguk háza népével együtt mentek Egyiptomba.[a] Ekkor összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. (Jákób egyik fia, József ekkor már évek óta Egyiptomban élt.)

Idővel azután meghalt József meg a testvérei is, és az az egész nemzedék. Izráel leszármazottjai azonban nagyon megszaporodtak. Sok gyermekük született, és annyira megsokasodtak, hogy szinte megtelt velük az ország.

Izráel népének sorsa rosszra fordul

Azután új király[b] került Egyiptom trónjára, aki már nem ismerte Józsefet. Így szólt az embereihez: „Nézzétek, Izráel népe túlságosan megszaporodott! Már többen vannak, és erősebbek nálunk. 10 Bánjunk hát okosan velük, nehogy tovább sokasodjanak! Előfordulhat, hogy háború tör ki, s akkor átállhatnak az ellenséghez, és megszöknek az országból.”

11 Ezért felügyelőket küldtek, hogy nehéz kényszermunkára szorítsák az izráelieket, akiknek raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.

12 Ám minél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és terjeszkedtek. Emiatt az egyiptomiak egyre jobban féltek tőlük, és gyűlölték őket. 13 Ezért kegyetlenül dolgoztatták az izráelieket: 14 vályogtéglát kellett készíteniük, mindenféle mezei munkát és sokféle nehéz szolgálatot követeltek tőlük. Mindezzel nagyon megkeserítették az életüket.

A bábák szembeszegülnek a király parancsával

15 Egyiptom királya ezután hívatta azokat a bábaasszonyokat, Sifrát és Púát, akik a héber[c] asszonyoknak segítettek a szülésnél. Megparancsolta nekik: 16 „Amikor héber asszonyok szülésénél bábáskodtok, figyeljétek meg, hogy fiú, vagy leány születik-e! Ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!”

17 A bábák azonban tisztelték és félték Istent, és a király parancsa ellenére sem ölték meg az újszülött fiúgyermekeket, hanem világra segítették őket is.

18 A király ekkor hívatta a bábákat, és kérdőre vonta őket: „Miért tettétek ezt? Miért hagytátok életben a fiúkat?”

19 A bábák így feleltek a királynak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak. Annyira életerősek, hogy mielőtt a bába megérkezik hozzájuk, már meg is szülnek.” 20-21 Mivel a bábák félték Istent, ő jól bánt velük: gyarapította a családjukat. Isten tovább szaporította Izráel népét is, amely egyre erősebb lett.

22 Akkor a fáraó egész népének megparancsolta: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba! Ha pedig leányuk születik, azt hagyjátok életben!”

Footnotes

  1. 2 Mózes 1:1 Ebben a könyvben az események nem mindig időbeli sorrendben kerülnek elbeszélésre, és sokszor ismétlésekkel is találkozunk.
  2. 2 Mózes 1:8 király Egyiptom uralkodóját „fáraónak” nevezték. Ebben a könyvben a „király” és a „fáraó” kifejezések felváltva szerepelnek.
  3. 2 Mózes 1:15 héber Izráel népét a többi nemzetek általában így nevezték: „héberek.” Ez valójában azt jelenti: „Héber leszármazottjai.” Lásd 1Móz 10:21–25.